Húsz éve omlott le a vasfüggöny
1989 novemberében a berlini fal lebontása valóságos népünnepély volt, aki csak tehette részt vett benne csákánnyal, vésővel, hogy hazavihessen belőle egy darabot. A fal első tégláját azonban különös módon nem Berlinben, hanem az osztrák-magyar határ keleti felén, Sopron közelében ütötték ki: ezzel Magyarország aktív szerepelt vállalt Németország újraegyesítésében. A történelmi esemény huszadik évfordulóján magyar, osztrák és német képviselőket kérdeztünk.
1989. június 27-én az osztrák-magyar határon Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter jelképesen átvágta a vasfüggönyt. Ezzel, és az azt követő Páneurópai Piknikkel - amely alkalmat a Magyarországon nyaraló kelet-német állampolgárok százai használták arra, hogy Ausztriába meneküljenek - megindult az a folyamat, amely a kelet-európai szocialista rendszer bukásához és Németország újraegyesítéséhez vezetett.
A vasfüggöny a hidegháború alatt Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált. Ma már nehéz elképzelni, hogy két évtizede Európai polgárai nem utazhattak, beszélhettek, találkozhattak szabadon, és sokan életüket veszítették megpróbálván átlépni a határt.
Szájer: "A Páneurópai Piknik kiforgatta sarkaiból a világot"
"Azok, akik 20 évvel ezelőtt Sopronpusztánál áttörték a határt a 20. század történelmének egyik legkiemelkedőbb eseményét vitték véghez" - nyilatkozta weboldalunknak Szájer József, fideszes néppárti EP‑képviselő.
"A Páneurópai Piknik szervezői egy olyan civil akciót hajtottak végre, amely a szabadság cselekedetévé vált nem csak a soproniak, a keletnémetek, de egész Európa számára, olyan cselekedetté, amely aztán kiforgatta sarkaiból a világot" - mondta a soproni származású politikus, aki 20 évesen lépte át először a határt.
A képviselő azt is elmondta, hogy a közelmúltban Strasbourgban Hans‑Gert Pötteringnek, az EP elnökének és az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barossonak átadott egy-egy darabot abból a vasfüggönyből, amely a magyar és az osztrák polgárokat egymástól elválasztotta. "Okulásul adtam olyan európai politikusoknak, akiknek hazája a miénknél hosszabb ideje él szabadságban, azért, hogy emlékeztesse őket minden nap arra, hogy a szabadság nem ismer határokat, hogy a legdurvább, legelnyomóbb birodalmakat is meg lehet dönteni" − fogalmazott.
"Olyan volt mint '56"
"Hasonló megigézett hangulat volt, mint amikor 1956-ban jöttek a szabadságra vágyó magyarok. Az egész régió számára történelmi esemény volt" − nyilatkozta weboldalunknak az európai mandátumától búcsút intő osztrák, szocialista Christa Prets, aki 1987 és 1999 között Burgenlandban (Pöttsching) volt polgármester, illetve tartományi tanácsi tag.
"Nekünk különösen a határövezetben rengeteg előnyünk származott a határnyitásból. Ha ma szükségünk van az Osztrák-Magyar Monarchia idejére vonatkozó valamilyen dokumentumra, akkor a soproni archívumba kell mennünk, mivel anno Sopron volt Burgenland legnagyobb városa. Azelőtt a vasfüggönynél órákig kellett várakoznunk." − tette hozzá.
"Döbbenten szemléltük az eseményeket"
"Én és a barátaim döbbenten szemléltük, ami 1989 júniusában az osztrák-magyar határnál történt" − nyilatkozta az EP weboldalának Gisela Kallenbach zöldpárti, kelet‑német képviselőnő.
"Miért? Először is, mivel egyikünk sem képzelte, hogy még életünkben eltűnhet a vasfüggöny. Másodszor pedig azért, mivel attól tartottunk, hogy még több barátunk, családtagunk és kollégánk távozik az "arany" Nyugatra. Én a távozni akarókkal szemben maradni akartam. A határnyitás jelentős lépés volt a szabad demokrácia és az egységes Németország felé. Ezért hálával tartozunk az akkori magyar kormánynak bátorságáért" − mondta.
