Történet

Az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlése veszi fel az Európai Parlament nevet. Idővel számos változáson ment keresztül egészen addig a napig, melyen szinte teljes mértékben a Tanáccsal egyenrangú jogalkotóvá vált. Ezt a folyamatot erősítette a Lisszaboni Szerződés.

Döntés az európai parlamenti képviselők közvetlen általános választásáról (1976. szeptember 20), melyet a Tanács 2002. szeptember 23-i és június 25-i döntése módosított.

Az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom létrehozása után az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlését kiterjesztették oly módon, hogy mind a 3 közösséget lefedje. A 142 tagú Közgyűlés 1958. március 19-én ült össze először "Európai Parlamentáris Közgyűlés" évvel. nevét 1965. március 30-án változtatta Európai Parlamentre.

A közvetlen választás előtti időszakban az európai parlamenti képviselőket a nemzeti parlamentek delegálták, tehát két mandátumuk volt.

1974. december 9-10 között a Párizsi Konferencia úgy döntött, hogy 1978-ban vagy azt követően közvetlen választásokat kell tartani, és felkérte a Parlamentet hogy egy, az 1960-as alapító levelét felváltó javaslatot nyújtson be. 1975 januárjában a Parlament egy új tervezetet fogadott el, amelynek alapján 1976 júliusában a tagállamok Állam- és Kormányfői végül egyezségre jutottak.

A közvetlen európai választásokról szóló törvényt 1976. szeptember 20-án írták alá Brüsszelben. Miután minden tagállam ratifikálta, 1978. július 1-én lépett életbe, és az első választást 1979. július 7-én és 10-én tartották.

Dánia, Írország és az Egyesült Királyság 1973 január 1-i csatlakozása (az első bővítés) után az EP-képviselők számát 198-ra növelték.

Görögország 1981-es csatlakozása után 24 görög képviselőt küldött az EP-be. A második EP-választást 1984. június 17-én tartották.

Az 1986-os, harmadik bővítéssel 434-ről 518-ra nőtt a képviselők száma: 60 spanyol és 24 portugál taggal bővült ekkor az EP.

A legutolsó EP-választást 2009. július 4-7 között tartották Európa-szerte. A német egyesítés, majd a negyedik EU-bővítés után 626-ra nőtt a képviselők száma, majd a Nizzai Konferencia újra elosztotta az üléseket. 732-re nőtt a képviselők maximált száma, a 15 régi tagállamra jutó ülések száma 91-el csökkent, a maradék 192 helyet a régi és új tagállamok között osztották el nagyságuknak megfelelő arányban.

Bulgária és Románia 2007-es csatlakozásával ideiglenesen 785-re nőtt a helyek száma, majd a 2009-es választások után 736-ra csökkent. A Lisszaboni Szerződés maximum 751 képviselőt engedélyez, amely átmenetileg 754-re növelhető. A jelenlegi ciklus alatt 18 EP-képviselővel nő majd a 2009-ben választottak száma, a kormányközi konferencián megállapodottak szerint.