Strasbourgban átadták a Szaharov-díjat Aljakszandr Milinkevicsnek

Az Európai Parlament elnöke, Josep Borrell 2006. december 12-én, kedden délben, Strasbourgban ünnepélyes ülésen adta át a gondolatszabadságért folytatott harcot elismerő Szaharov-díjat a fehérorosz ellenzéki Aljakszandr Milinkevicsnek.

 

HD

Az Európai Parlament az idén Aljakszandr Milinkevics fehérorosz ellenzéki politikusnak ítélte oda a gondolat szabadságát jelképező Szaharov-díjat. Ezt, az EP által évente kiosztott elismerést olyan személyek, szervezetek kaphatják, akik, illetve amelyek jelentősen előmozdítottak az emberi jogok, a demokrácia és a szabadság ügyét.

A díjjal járó 50 ezer eurós pénzjutalmat Milinkevics egy emberijog-védő civil szervezetnek, a Norvég Helsinki Bizottságnak adományozta.

A kedd déli díjátadáson Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke köszöntötte a kitüntetettet.

"Mi Európában gyakran adottságként fogjuk fel az emberi jogokat, és elvitathatatlannak, természetesnek vesszük, hogy élvezhetjük a szólás- és gondolatszabadságot. Pedig világszerte még mindig túl sokakat fosztanak meg attól az alapvető joguktól, hogy szabadságban élhessenek. Nehéz elhinni, de Európában, saját kontinensünkön is él tízmillió ember, akitől megtagadják a demokráciát: Fehéroroszországban." Így kezdte felszólalását Josep Borrell.    

  


A parlament elnöke szerint az európaiaknak kötelességük, hogy az egész világon megvédjék és terjesszék az emberi jogokat, ezért az EU-nak soha nem szabad eltűrnie az emberi méltóság megsértését, a demokratikus értékek semmibe vételét. Ezt az eltökéltséget jelképezi a 2006-os Szaharov-díj is - mondta Borrell.

A kitüntetetthez fordulva a házelnök azt mondta, Aljakszandr Milinkevics a Fehéroroszországot uraló félelem és megfélemlítés ellen küzd, és az elnyomás elleni harc, a demokratikus jövőbe vetett hit igaz jelképévé vált. Az Európai Parlament továbbra is segíteni fogja a fehérorosz népet - folytatta a házelnök - hogy joga legyen vezetőinek demokratikusan megválasztására, hogy hozzáférjen a független hírforrásokhoz, hogy létrehozhasson a kormánytól független szervezeteket, és hogy részlehajlástól mentes, független igazságszolgáltatása legyen.

"Remélem, nem az a kérdés, hogy Fehéroroszország csatlakozhat-e az európai családhoz, hanem az: mikor" - mondta Borrell.

Aljakszandr Milinkevics személyében "a Szaharov-díjat idén a demokratikus Fehéroroszországba vetett hit kapja, és mindazok, akik nem csak álmodnak a szabadságról, de elég bátrak ahhoz is, hogy ezt az álmot valóra váltsák" - zárta felszólalását Josep Borrell.

Anyanyelvén tartott beszédében Aljakszandar Milinkevics megköszönte a díjat, és azt mondta, a kitüntetés annak a jele, hogy Európa figyelemmel kíséri mindazt, ami Fehéroroszországban történik. A díjat szerinte más ellenzéki politikusok is kaphatták volna, közülük viszont "többen nyom nélkül eltűntek, úgy hisszük, meggyilkolták őket. Ilyen eszközöket használ a fehérorosz rezsim az ellenfeleivel szemben" - mondta. A politikus emlékeztetett: Aljekszandar Kazulin, korábbi ellenzéki elnökjelöltet öt és fél év börtönre ítélték. Ő immár ötven napja éhségsztrájkot folytat, és életveszélyben van - mondta a kitüntetett.

A márciusi elnökválasztások után tartott minszki utcai tiltakozások kapcsán Milinkevics azt mondta, büszke azokra, akik a fagyos időben demonstráltak, lelkiismeretükre hallgatva vállalva a letartóztatást, a bebörtönzést, az egyetemekről való kizárást is. "Ez volt az első győzelmünk, de tudom, még sok hasonló győzelemre van szükségünk ahhoz, hogy véget vessünk ennek a törvénytelen rezsimnek" - tette hozzá a kitüntetett. Milinkevics szólt arról, hogy akár csak a díj névadója, Andrej Szaharov, ő is az erőszakmentes ellenállás híve.

A díj nyertese elmondta: Fehéroroszországban a média hazugságokat terjeszt, a nyugat ellenségnek van kikiáltva, a helyi demokraták pedig a nyugat ügynökének. Az ellenzékieket Lukasenko elnök azzal vádolja, hogy a Fehéroroszország elleni szankciókat kérnek külföldön. Milinkevics ennek ellenkezőjére adva példát, azt mondta, soha nem tenne ilyet, mert tudja, a szankciók az egyszerű embereket sújtanák a leginkább. A politikus ugyanakkor a rezsim képviselői elleni beutazási szankciók kiterjesztését kérte az EU-tól, egyidejűleg pedig azt is, hogy ne emeljék fel 60 euróra januártól a schengeni vízum díját. Ez szerinte a legtöbb fehérorosz számára egy új berlini falat jelentene.

"Mély meggyőződésem, hogy Európa nem lehet teljes Fehéroroszország nélkül" - mondta beszéde végén Milinkevics. A kitüntetett így folytatta: "Szeretném megköszönni győzelmünkbe vetett hitüket. Ígérem, nem fog soká késni. Hazám már nem ugyanolyan, amilyen volt: kevésbé megfélemlített, és hisz a változásokban. Fehéroroszország hamarosan újra csatlakozik az európai családhoz - szabad és demokratikus államként. A történelem azt mutatja, hogy a diktatúrák nem tartanak soká, a zsarnokok pedig csúnya véget érnek. Ha diktatúrát látunk, az egyetlen lehetőség, hogy harcolunk ellene - mert nincs más választásunk."

Aljakszandr Milinkevics 59 éves. Fizikát és matematikát tanult Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban. A kilencvenes évek elején szülővárosa, Hrodna polgármestere volt.  

A politikus elindult a legutóbbi fehéroroszországi elnökválasztáson az államelnökségért, azonban a hivatalos eredmény szerint Lukasenko elnök megszerezte a voksok 82 százalékát.  Milinkevicset nemrégiben egy ellenzéki megmozduláson való részvételéért tizenöt napra őrizetbe vették a fehérorosz hatóságok.

Idén februárban Aljakszandr Milinkevics már volt az EP vendége.  Ekkor a képviselők állásfoglalásban ítélték el a fehéroroszországi választások során elkövetett törvénysértéseket. 2005 szeptemberében az EP ugyancsak állásfoglalásban emelt szót az ellen, hogy a minszki kormányzat nem biztosítja a szólásszabadságot.

2004-ben egyébként a Fehérorosz Újságírószövetség kapta meg a Szaharov-díjat.

A díj névadója, Andrej Szaharov (1921-1989). Szaharov részt vett a szovjet atom- és hidrogénbomba kifejlesztésében, később azonban nyíltan bírálta a nukleáris fegyverkezési versenyt, 1970-ben pedig emberi jogi bizottságot alapított. A Szovjetunióban ezért eltiltották a stratégiai kutatásoktól és a publikálástól, és belső emigrációba kényszerítették, mígnem 1986-ban, a Gorbacsov által elindított reformfolyamat idején "rehabilitálták". 1975-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.