A maastrichti szerződésnek köszönhetően bármely uniós polgár szavazhat és indulhat mind az EP-, mind a helyhatósági választásokon a lakóhelye szerinti tagállamban. Annak ellenére, hogy egyre többen szavaznak a származás szerinti államtól eltérő államban, még mindig viszonylag kevesen éltek ezzel a jogukkal a legutóbbi EP‑választásokon. De javulhat‑e a helyzet a 2009‑re? Alább olyan képviselőket kérdezünk, akik maguk is ekképp kerültek be az Európai Parlamentbe.

Annak ellenére, hogy egyre kevesebben élnek szavazati jogukkal az európai parlamenti választásokon (1994: 56,8%, 1999: 49,8%, 2004: 45,6%), egyre többen vannak olyanok, akik nem a származásuk, hanem a lakóhelyük szerinti tagállamban szavaznak: míg 1994-ben a választásra jogosultak 5,9%‑a, 1999-ben már ezek 9%-a, addig a legutóbbi, 2004-es választásokon a választásra jogosultak mintegy 12%-a szavazott eredeti országától távol. Ez egyrészt a polgárok megnövekedett mobilitásának, másrészt pedig az uniós polgárságból adódó jogokról való nagyobb tájékozottságnak tudható be.

Még mindig kevesen jelöltetik magukat azonban az európai parlamenti választásokon a származás szerinti országtól eltérő, lakóhelyük szerinti tagállamban: 2004-ben mindössze 57 ilyen jelölt volt, amelyből négyet választottak be az Európai Parlamentbe.

A maastrichti szerződés által bevezetett uniós polgárság intézménye ugyanazokat a jogokat garantálja minden uniós polgár számára függetlenül attól, hogy melyik uniós tagállamban élnek. Így szavazhatunk és indulhatunk jelöltként egy másik uniós tagállamban az európai parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon egyaránt.

Az 1993. évi uniós irányelvnek köszönhetően az eddigi választások során hozzávetőleg egy tucat olyan képviselő került be az Európai Parlamentbe, akiket nem a saját (értsd: származásuk szerinti) országból, hanem valamely más uniós tagállamból választottak be. 2004‑ben négy ilyen képviselőt is beválasztottak. Most ilyen képviselőket kérdezünk történetükről, valamint a más tagállamokban is gyakorolható uniós választójogról.

Willem Schuth (liberális, holland állampolgárként 2004-ben Németországból kerül az EP‑be): "25 éves koromban jöttem Németországba. Mielőtt 2004-ben megválasztottak volna a Holland Honvédelmi Minisztérium közalkalmazottja voltam Alsó‑Szászországban. 1996-ban úgy éreztem eljött az idő, hogy aktívabban is részt vegyek a helyi politikában. Ekkor léptem be a német liberális pártba az FDP-be, miután hosszú évekig annak holland testvérpártjának (VVD) voltam tagja. Aktív szerepet játszottam a német liberálisok képviseletében az Európai Liberális Pártban, az ELDR‑ben. Mindemellett számomra is kellemes meglepetés volt, hogy első számú liberális jelöltként indítottak Alsó‑Szászországban a 2004-es európai parlamenti választásokon."

Daniel Strož (GUE/NGL, német állampolgárként 2004-ben cseh színekben választják meg): "A válasz egyszerű: eredetileg cseh állampolgár voltam. 1968 után Németországba mentem, ahol »disszidens« újságíróként, publicistaként és kiadóként dolgoztam, amely tevékenységem miatt megfosztottak cseh állampolgárságomtól. A szovjet tömb 1989-es szétesése után »állandó lakóhellyel rendelkező külföldi állampolgárként« tértem vissza Csehországba, ahol folytattam politikai tevékenységemet."

Ari Vatanen (néppárti, egykori finn rally világbajnok, 2004-ben francia színekben választják be az EP-be): "A mindennapi munkában nem nagy a különbség. Végül is az Európai Parlamentben nem országok, hanem politikai családok között húzódnak a frontvonalak. Szerencsére a finnek elég gyakran meghívnak különböző ülésekre, tehát tovább tudom adni az üzenetet."

Monica Frassoni (a zöldek társelnöke, 1999-ben olaszként Belgiumból, 2004-ben Olaszországból választják be az EP‑be):  "Ennek nem volt számottevő hatása a parlamenti munkámra. Mielőtt megválasztottak alkotmányügyi szakértőként dolgoztam, miután megválasztottak főként az európai alkotmánnyal foglalkoztam, leginkább a jogalkotás első éveiben. Másrészt, mindig hozzáadott értékként tekintettem arra, ha egy képviselő képes ugyanazzal a legitimitással több uniós tagállamban is dolgozni. Sajnos ez az érzés még nem vált általánossá az EP‑képviselők között."

Schuth: "Meg kell könnyítenünk a politikai integrációt. A politikai pártok jobban megnyílhatnának az országukban élő uniós polgárok előtt. A pártok proaktívabb és Európa iránt jobban elkötelezett szerepet tölthetnének be a politika alakításában."

Vatanen: "Az alacsony választási részvétel oka a lustaság, illetve a szavazás lehetőségéről való tájékozatlanság. Szinte lehetetlen egy másik tagállamban jelöltként indulni, mivel a politikusok meg akarják tartani saját képviselői helyeiket és ezért a külföldieket »tolvajoknak« tekintik, hasznos közvetítők helyett. Úgy vélem, valamennyien egy határokon átívelő emberi családhoz tartozunk, és a merev országhatárok lelassítják az emberiség fejlődését."

Frassoni: "Úgy vélem ez a fogadó ország politikai életéről való tájékozódás, érdeklődés és tudás, valamint az EP »európai értékéről« való tudatosság hiányának kérdése."