Június első hetében több mint 350 millió uniós választópolgár járulhat majd az urnákhoz, hogy immár hetedik alkalommal döntsön az Európai Parlament politikai összetételéről. Jóllehet az EU‑nak jelenleg nincs egységes választási jogszabályrendszere, léteznek azonban olyan valamennyi tagállam számára irányadó közös elvek, mint az általános választójog, a titkos szavazás vagy az arányos képviselet elve.

Az Európai Parlament képviselőinek megválasztására vonatkozó jogszabályok a testület 1957‑es megalakítása óta folyamatosan változtak. A hat alapító tagállam egységes uniós választójogban gondolkodott. Ez azonban a mai napig nem jött létre; a választójog tagállamonként sok tekintetben igen eltérő.

1976-ban az akkori kilenc tagállam elfogadta a parlament közvetlen megválasztásáról szóló 1976-os okmányt. Ennek hatályba lépésétől fogva a képviselőket öt éves ciklusra választják, a választásokat valamennyi tagállamban ugyanazon a héten tartják (csütörtöktől vasárnapig), a választás eredményét pedig csak azt követően lehet közzétenni, hogy a szavazás az EU valamennyi tagállamában befejeződött. Az 1976‑os választójogi törvény rendelkezett arról is, hogy a megválasztott képviselők egyidejűleg nem lehetnek valamely tagállam miniszterei vagy európai biztosok.

Az 1999-ben hatályba lépő amszterdami szerződés bevezette "valamennyi tagállam számára közös elvek" − általános választójog, titkos szavazás, arányos képviselet − fogalmát. Ennek alapján felülvizsgálták az 1976‑os választójogi törvényt, minek következtében a 25 tagállamban megrendezett 2004‑es európai választásokon már annak az új, 2002‑ben elfogadott változatát alkalmazták.

Az új választójogi törvény értelmében a tagállamokat területi választókörzetekre lehet felosztani. Ilyen területi választókörzetekre osztott például Írország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország és Belgium. Magyarország területe egy választókerületet alkot.

A választáson a tagállamok előírhatnak egy 5 százalékos küszöböt is, így csak azok a politikai erők juthatnak mandátumhoz, akik több szavazatot kaptak, mint az összes listára leadott összes érvényes szavazat 5 százaléka. Magyarországon is ez az elv vonatkozik a mandátumkiosztásra.

A maastrichti szerződés 1993-ban bevezette az európai uniós polgárság koncepcióját, ideértve az európai és helyhatósági választásokon a saját tagállamtól eltérő tagállamokban történő részvétel jogát.

A német, szocialista Jo Leinen, aki az EP alkotmányügyi szakbizottságának elnöke, nem csak azt sajnálja, hogy az európai választások nagyrészt nemzeti választójogi eljárásokon alapulnak, hanem azt is, hogy a választási kampányok nagyrészt nemzeti kérdésekre összpontosítanak.

Az EP több ízben kérte, hogy néhány képviselőt "európai listákról válasszanak meg − mondta Leinen. "Az ilyen mandátumokért való verseny nagyszerű ösztönző erő lenne a politikai pártok számára", és így "kialakíthatnának egy öt évre szóló programot és közös európai kampányt folytathatnának" − tette hozzá.

Az alkotmányügyi szakbizottság Andrew Duff (liberális, brit) által jegyzett, az európai választások reformjával foglalkozó jelentéstervezetében azt javasolja, hogy erősítsék választások európai dimenzióját úgynevezett "transznacionális listák" állításával. A jelentésről majd az újonnan megalakuló parlament dönt.

•  Választási jog - összehasonlító táblázat (114KB)